Az első hét

A hazautazást és a műtétet követő első 72 órát nem éppen a legjobb élményeim közé fogom sorolni. Megvallom őszintén, hogy miközben ezeket a sorokat írom, a kinti hőmérséklet még az esti órákban is megközelíti a 30 fokot, és a doktor úr csak a varratszedést követően engedélyezte a rendes zuhanyzást, tehát így maradt az úgynevezett „cicamosdás”. Mivel a felírt gyógyszerek igen erősek, így én az első napok felét alvással töltöttem. 

A fájdalom továbbra is állandó, viszont minden nap elteltével egy kicsit jobb. Az első pár napban a mellizmomban éreztem rettentő feszítő érzést, nyilvánvalóan az implantátumok próbáltak beilleszkedni a megfelelő pozícióba. A 3. napra virradóan már a varratok helye is elkezdett feszíteni egy picit, illetve a bőröm még mindig húzódik. 

Táplálkozás tudományokat tanulván az egyetemen, bizton állítom, hogy nagyon fontos odafigyelnünk ilyenkor a megfelelő tápanyag és folyadékbevitelre. Én személy szerint fehérje dús ételeket fogyasztottam, hisz a fehérje hozzájárul a gyorsabb regenerálódáshoz. Fontos odafigyelni a megfelelő ásványi anyag és vitaminbevitelre is, így a nagyobb mennyiségű zöldség és gyümölcs fogyasztása nagyon fontos. Én személy szerint kerültem a nehéz ételek fogyasztását, és inkább könnyebb halételeket, salátákat választottam. 

Segítségemre édesapám volt, mivel a párom külföldön van, így apukám ismét gyakorolhatta a régen elfelejtettet szülői kötelességeit rajtam, többek között a hajam mosását, ugyanis ezt most egyedül képtelen lettem volna kivitelezni, és a varratokat víz nem érhette.  Gyakorlatilag bármilyen mozdulatsort próbáltam elvégezni - megemlíteném itt az ágyban való felülést is -, rá kellett jöjjek, hogy mindegyik hatással van a mellizmomra, így természetesen mindegyik kellemetlenséget okozott. 

A testi kényelmetlenségeket leszámítva a bezártság érzetet is nehéz volt kezelnem. Mindig is szerettem elfoglalni magam, állandóan teszek-veszek, mindig úton vagyok. Nehéz volt ez a tehetetlenség, ebből kifolyólag próbáltam olyan aktív lenni, amennyire csak lehettem, de ugyanakkor nem túlerőltetni magam. Küzdöttem a fájdalommal, viszont ezzel egy időben hajtott a kíváncsiság is,  próbáltam a tükörben nézegetni magam. A speciális melltartó alatt igyekeztem elképzelni és felfedezni a megváltozott testemet. Először a 4. napon mozdultam ki hosszabb időre, igaz kicsit nehézkes volt még, de kimondottan élveztem a szabad levegőn és ismét emberek között lenni. 

Izgatottan vártam az első kontroll vizsgálatot, amire a műtétet követő 5. napon került sor. Reménykedtem, hogy pozitív visszajelzéseket fogok kapni a doktor úrtól. Bevallom, voltak kételyeim is, hiszen tisztában voltam vele, hogy a műtét kockázatokkal jár, de ezek a kételyek gyorsan szertefoszlottak, amint beléptem a klinikára. Ez volt az első alkalom, hogy levettem a speciális melltartót, és viszontláthattam magam teljes egészében a tükörben. Büszkén állíthatom, hogy tetszett amit láttam, de egy időben tisztában voltam vele, hogy még hosszú út áll előttem a teljes összkép kialakulásához, és az implantátumok végeleges pozícióba való elhelyezkedéséhez...