A második hét után

A legjobb dolog a varratszedésben az azt követő első zuhanyzás volt. A Magyarországon tomboló melegben eltöltött két hét zuhanyzás nélkül elég megviselő volt. Az ember nem is gondolná, hogy a mindennapos, apró dolgok mennyire tudnak ilyenkor hiányozni.

Vancsó Péter doktor úr a lelkemre kötötte, hogy nincs áztatás és pancsolás, csak gyors zuhanyzás, de leírhatatlanul jó élmény volt végre átadni magamat a haboknak. Az első zuhanyzás ugyanakkor lehetőséget adott arra is, hogy immáron a speciális melltartót levéve, teljes alakban viszontláthassam az eredményt. Megvallom, először aggódtam, nem tudtam mire számítsak vagy, hogy milyen véleménnyel leszek a megváltozott testemről. A választott méret teljes egészében arányos volt a testalkatomhoz, a végeredmény szemrevaló volt. 

Természetesen nagyon furcsa volt megtapintani őket. Sokkal keményebbek, mint egy természetes mell, de idővel az implantátumok lazábbak lesznek majd. Az első két hét leteltével a bőröm még mindig húzódik, a mellizmomban érzett fájdalom megszűnt, viszont a mellbimbók még mindig érzékenyek. A mellem szélén lévő két aprócska vágás, melyek a felesleges vér elvezetésére szolgáltak közvetlenül a műtét után, szépen halványodnak, a vágások a mellem alatt szépen gyógyulnak, igaz még mindig néha érzek egy kis égető érzést körülöttük.

Most már bizton állíthatom, hogy az egyik legnehezebb dolog továbbra is a háton alvás. Ezt megemlítettem a doktor úrnak is, aki javasolta, hogy próbáljak meg az oldalamra fordulni, de még mindig nem érzem kényelmesnek azt a pozíciót. A hason alvástól még szigorúan el vagyok tiltva, bár bevallom, soha nem szerettem úgy pihenni.

A nyaralásom leteltével eljött az idő, hogy visszatérjek a munkába, a hétköznapi életembe. Így, csupán pár héttel a műtét után, a teherbíró képességem még közel sem olyan, mint volt, de szerencsére a munkahelyemen mindenki megértő és segítőkész. A főnökeim tisztában vannak vele, hogy ez mégiscsak egy operáció volt, így hagyják, hogy a saját tempómban szokjak vissza a munkába. A munkámat külön odafigyeléssel végzem, és a biztonság kedvéért még egy sportmelltartót ráveszek a speciális melltartóra, csak hogy elkerüljek bármilyen kellemetlenséget.

Be kell valljam, a ruha vásárlással nem tudtam várni, és már sikerült beszerezni egy pár új koktélruhát, és csipkés hálóinget. Életemben először nem aggódtam azon, hogy vajon hogyan fog a mellemen állni az új ruhadarab, hisz annak ellenére, hogy a melleim még mindig nem nevezhetőek hatalmasnak, a magabiztosság élménye máris hatalmába kerített. Izgatottan várom az elkövetkező pár hét elteltét, mert egy esküvőre vagyok hivatalos, ahol végre már a speciális melltartó viselése nélkül vehetek majd részt.

Kontroll vizsgálatok

Mint azt már előző blog bejegyzésemben említettem, az első kontroll pozitív visszajelzésekkel zárult. A vizsgálaton a doktor úr szemügyre vette, hogy a testem hogyan regenerálódik a műtét után. A mellizmaim még mindig duzzadtak voltak, de ezt az erre speciálisan kialakított pánttal lehet szabályozni, amit a nap 24 órájában viselnem kellett a melltartó felett.

Ezzel egy időben szemügyre vette a hegeket, és az ezeket összetartó varratokat is, melyek szintén szépen gyógyultak. Az első kontroll vizsgálatom nem tartott tovább 10 percnél, ugyanis semmi jele nem volt komplikációnak. Ezt követően megegyeztünk a varratszedés időpontjában, amire általában a műtétet követő 14. napon kerül sor, de az én esetemben –időhiány miatt - mi a 13. napban egyeztünk meg. A klinikát mosollyal az arcomon hagytam el. Őszinte elismeréssel tartozom a klinikának és csapatának a velem szemben mutatott rugalmasság miatt. Tisztában vagyok vele, hogy az egyik legkörülményesebb páciensük lehettem, de nagyon örülök, hogy őket

A két vizsgálat között eltelt időt én kikapcsolódással töltöttem. Természetesen gondosan ügyelve arra, hogy víz ne érje a varratokat, és hogy ne erőltessem túl magamat. A varratszedésig eltelt 13 nap nem volt egyszerű, s ebben az időben akárkivel  beszélgettem a mellműtét témáról, senki nem tudta, hogy milyen nehéz az első pár nap. A médiában mindig csak azt látni, hogy a nőknek egyik napról a másikra nagyobb melle lett, és ezt mindenféle nehézség nélkül érték el. Én is abban a hitben éltem, hogy ez egyszerű lesz. De ha mélyebben végiggondolom, ez a műtét lehetőséget adott arra, hogy könnyebben kiteljesíthessem önmagam, s a célig vezető út bizony rögökkel tarkított..

Lassan elérkezett a varratszedés napja. Ismét a kis gombóccal a torkomban tértem vissza a klinikára, de immáron nem a komplikációk miatt aggódtam, hanem azért, mert tudtam, hogy a varratszedés után vége lesz a Magyarországon töltött időmnek.

Ismételten beléptem dr. Vancsó Péter irodájába, aki újból szemügyre vette az implantátumok alakulását és a hegek gyógyulását, és immáron másodjára is elismerően nyilatkozott. Megnyugtatott, hogy orvosi szemmel nézve minden a legnagyobb rendben, és hogy valóban a legopcionálisabb méretet választottuk. Ezután eltávolításra kerültek a varratok, majd megegyeztünk a további szükséges teendőkről. A doktor úr elmondta, hogy nemsokára megkezdhetem az implantátumok masszírozását, szigorúan kívülről befelé, és fentről lefelé.

Továbbá a melltartó viselésére is kitértünk. A speciális melltartót még két hétig, azaz összesen négy hétig kell viselnem a pánttal együtt, majd ezután átcserélhetem sportmelltartóra. Push-up, illetve szivacsos melltartót nem viselhetek a következő 6 hónapban. Majd szóba került az edzés. Mozogni a műtétet követő 4. hétben lehet elkezdeni, de akkor is csak visszafogottan, inkább cardio orientáltan. A súlyzós edzéseket továbbra is mellőzni kell, és ajánlott a dupla sportmelltartó viselése. Megbeszéltük, hogy a  következő kontroll vizsgálat a 6. hónapot követően válik majd szükségessé. Távozásomkor megköszöntem a doktor úr és csapata munkáját, kezet fogtunk, majd kileptem a klinika ajtaján...

Az első hét

A hazautazást és a műtétet követő első 72 órát nem éppen a legjobb élményeim közé fogom sorolni. Megvallom őszintén, hogy miközben ezeket a sorokat írom, a kinti hőmérséklet még az esti órákban is megközelíti a 30 fokot, és a doktor úr csak a varratszedést követően engedélyezte a rendes zuhanyzást, tehát így maradt az úgynevezett „cicamosdás”. Mivel a felírt gyógyszerek igen erősek, így én az első napok felét alvással töltöttem. 

A fájdalom továbbra is állandó, viszont minden nap elteltével egy kicsit jobb. Az első pár napban a mellizmomban éreztem rettentő feszítő érzést, nyilvánvalóan az implantátumok próbáltak beilleszkedni a megfelelő pozícióba. A 3. napra virradóan már a varratok helye is elkezdett feszíteni egy picit, illetve a bőröm még mindig húzódik. 

Táplálkozás tudományokat tanulván az egyetemen, bizton állítom, hogy nagyon fontos odafigyelnünk ilyenkor a megfelelő tápanyag és folyadékbevitelre. Én személy szerint fehérje dús ételeket fogyasztottam, hisz a fehérje hozzájárul a gyorsabb regenerálódáshoz. Fontos odafigyelni a megfelelő ásványi anyag és vitaminbevitelre is, így a nagyobb mennyiségű zöldség és gyümölcs fogyasztása nagyon fontos. Én személy szerint kerültem a nehéz ételek fogyasztását, és inkább könnyebb halételeket, salátákat választottam. 

Segítségemre édesapám volt, mivel a párom külföldön van, így apukám ismét gyakorolhatta a régen elfelejtettet szülői kötelességeit rajtam, többek között a hajam mosását, ugyanis ezt most egyedül képtelen lettem volna kivitelezni, és a varratokat víz nem érhette.  Gyakorlatilag bármilyen mozdulatsort próbáltam elvégezni - megemlíteném itt az ágyban való felülést is -, rá kellett jöjjek, hogy mindegyik hatással van a mellizmomra, így természetesen mindegyik kellemetlenséget okozott. 

A testi kényelmetlenségeket leszámítva a bezártság érzetet is nehéz volt kezelnem. Mindig is szerettem elfoglalni magam, állandóan teszek-veszek, mindig úton vagyok. Nehéz volt ez a tehetetlenség, ebből kifolyólag próbáltam olyan aktív lenni, amennyire csak lehettem, de ugyanakkor nem túlerőltetni magam. Küzdöttem a fájdalommal, viszont ezzel egy időben hajtott a kíváncsiság is,  próbáltam a tükörben nézegetni magam. A speciális melltartó alatt igyekeztem elképzelni és felfedezni a megváltozott testemet. Először a 4. napon mozdultam ki hosszabb időre, igaz kicsit nehézkes volt még, de kimondottan élveztem a szabad levegőn és ismét emberek között lenni. 

Izgatottan vártam az első kontroll vizsgálatot, amire a műtétet követő 5. napon került sor. Reménykedtem, hogy pozitív visszajelzéseket fogok kapni a doktor úrtól. Bevallom, voltak kételyeim is, hiszen tisztában voltam vele, hogy a műtét kockázatokkal jár, de ezek a kételyek gyorsan szertefoszlottak, amint beléptem a klinikára. Ez volt az első alkalom, hogy levettem a speciális melltartót, és viszontláthattam magam teljes egészében a tükörben. Büszkén állíthatom, hogy tetszett amit láttam, de egy időben tisztában voltam vele, hogy még hosszú út áll előttem a teljes összkép kialakulásához, és az implantátumok végeleges pozícióba való elhelyezkedéséhez...