Megszabadulni a speciális melltartótól maga volt a felüdülés, egy nagy, széles
mosollyal az arcomon.. Az utolsó napon, amikor még kötelező volt viselnem, besiettem
egy fehérneműboltba, és lemérettem magam. Szerencsés voltam, ugyanis az eladó az
üzletben nagyon segítőkész volt, és segített kiválasztani a megfelelő kosárméretet,
és megmutatta a számomra legideálisabb típusú melltartókat.
Viszont az első új bikini beszerzése elég kalandosra sikeredett. Nagyon
mély részletekbe nem szeretnék belemenni, de még mindig mosolyt csal az
arcomra. A többi hölgynek csak annyit üzennék, hogy bizony senki ne menjen pezsgőzni,
mielőtt bikinit készül vásárolni, én ugyanis egy rikító rózsaszín pókhálóhoz
inkább hasonlítható bikinivel lettem gazdagabb. Viszont azt biztosan állíthatom, hogy nagyon jól mutat az új ciciken.
Azt már többször is említettem, hogy az én megmaradt, természetes
szövetállományom miatt a méretválasztás elég korlátozott volt, így szerencsére
a mostani mellem mérete sem akadályoz az
aktív sportolásban. Visszarázódni az edzésbe egy külön kihívás volt. Konzultáltam
személyi edzővel, aki körültekintően felügyelte az edzéseket. A felsőtestet,
különösen a mellizmokat nem terheltük.
Az elmúlt 2 hónapban sikerült megszokni az új külsőmet, most már az
alvásban sem zavarnak. Az implantátumok masszírozása is meghozta a pozitív
eredményt, most már sokkal puhábbnak érzem őket, és a hegek is szépen
halványulnak. Én beszereztem egy úgynevezett bio olajat, ami elősegítette a
gyógyulást, ugyanakkor a bőröm sem húzódik már.
Luca a műtét előtt mondta, hogy majdnem mindenki megemlíti, hogy „hát bizony
lehetett volna nagyobb is”, így megvallom, szemtelenül én is eljátszottam a gondolattal,
hogy mi lett volna ha… De gondolom ez is egy természetes reakció a nők igen nagy százalékánál. Viszont azt érdemes hozzátennem, hogy pozitív hatása volt a műtétnek az önbizalmamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése